Hogy miért versenyzünk az IPF-ben?


Tagadhatatlanul sok erőemelő szövetség létezik ma a világon. Sok országban és földrészen találunk olyan szövetségeket vagy szervezeteket, amelyek nem az IPF (Nemzetközi Erőemelő Szövetség – International Powerlifting Federation) égisze alatt működnek. Bármely országban olvasod is ezt a cikket, valószínűleg rendelkezésre áll néhány szövetség, ahol erőemelést űzhetsz. Néhány ezek közül csak országos hatókörű, néhány nemzetközi szintű, de bármilyen igényeid is legyenek tudsz találni magadnak egy olyan erőemelő szövetséget, amely megfelel a szád ízének.

A fentiek ismeretében elgondolkodtam, hogy akkor vajon miért tömörül mégis olyan sok versenyző az IPF-be és az alá tartozó országos szövetségekbe? Mi a különbség az IPF alá tartozó és a többi szövetség között? Némi bevallottan nem tudományos igényű kutatást végeztem az ügyben (megkérdeztem embereket), a következőkben pedig közreadom a válaszaikat a kérdésre: miért pont az IPF?


Becsületes sport - doppingellenesség:
Röviden és velősen: az IPF és társszervezetei elkötelezetten támogatják a WADA (Doppingellenes Világszövetség) programját és szabályzatát, ami a következőket jelenti:
• biztosítja a versenyző azon alapvető jogát, hogy doppingmentes sportot űzhessen, és ezzel az egészséget, a tisztességet és minden sportoló számára egyenlőséget nyújt világszerte; valamint
• összehangolt és hatékony doppingellenes programot működtet nemzetközi és országos szinten, amellyel segíti a doppingesetek felfedezését, sőt megelőzését és a doppingtól való eltántorítást.
Azok a versenyzők, akik felismerték, hogy a dopping alapvetően ellenkezik a sportszellemmel, az IPF mellett tették le a voksukat, remélve, hogy fair, tiszta versenyben lesz részük. Az elért eredménytől függetlenül biztosak lehetnek benne, hogy azt olyan szövetségben érik el, amelyik eltökélt és ténylegesen tántoríthatatlan az egyenlő esélyek megteremtése iránt. Minden IPF versenyen elért eredmény tiszteletet és megbecsülést érdemel hiszen nagyon szigorú WADA rendszabályok betartásával jött létre.

Az IPF sok eszközzel segíti tagszervezeteit, amelyek segítségével be tudják tartani a WADA programot és szabályzatot, és egyre növekvő erőforrásokat fordít ilyen célokra a tagországok és a versenyzők támogatására. Sok versenyzővel beszéltem, akik semmi szín alatt nem versenyeznének máshol, meg sem fordulna a fejükben, hogy máshol versenyezzenek, mint IPF tagszervezetben, már egyedül a dopping kérdéssel szemben tanúsított hozzáállás miatt sem.


A címeknek és a csúcsoknak tényleges értékük/jelentésük van:

Azt hiszem, részben az IPF sziklaszilárd doppingellenességének köszönhetően, a többi ok, amiért az IPF-et választják még alapvetőbb. Az a helyzet, hogy a versenyzők azért az IPF országos tagszervezetekben vagy az IPF világbajnokságokon akarnak címeket és csúcsokat elérni, mert azok tényleg jelentenek valamit!

Egy IPF versenyen kevés korcsoport és súlycsoport van és gyakran rengeteg tehetséges versenyző minden kategórián belül. Magyarán nehéz megnyerni egy versenyt vagy egy címet, és még annál is nehezebb megdönteni egy csúcsot. Az IPF versenyek után a versenyző a ranglistán elfoglalt helyét nem ajándékba kapta, hanem nagyon is kiérdemelte. Mert a versenyző elméjében mindig is ott az égető kérdés: „Tényleg kiérdemeltem?” Milyen egyszerű odavitorlázni egy „Mikiegér Sörversenyre”, ahol úgy vannak elrendezve a dolgok, hogy mindenki első, második, esetleg harmadik legyen. Mennyivel másabb a dobogóra kerülni az IPF-ben! Makacs tény.


Nagyszerű sportunk státuszát erősítjük:

A versenyzőket, edzőket, tisztségviselőket, érdeklődőket mind egyesíti a közös cél: nagyobb ismertséget és profilt teremteni az erőemelés számára, hogy ott lehessünk a világ sportarénáiban. Ebben a tekintetben az IPF egyértelműen a vezető erőemelő szövetség, hiszen keményen dolgozik és profi módon lobbizik azért, hogy sportágunk bekerülhessen a világ nagyobb sporteseményeibe. Az IPF fáradhatatlanul dolgozik azért, hogy az erőemelés elismert sportág legyen a tagszervezetek országaiban. Ennek eredménye, hogy az IPF-et már felvette soraiba a Sportaccord és a Nemzetközi Világjátékok Szövetség, valamint egyetlen erőemelő szövetségként elismerte a Nemzetközi Olimpiai Bizottság is.

Ebben bizony sok energia és munka van. Stratégiai terveket, alapszabályokat, működési szabályzatokat és magas szintű szervezettséget igényel. A pénzügyi elszámoltathatóság és átláthatóság, a technikai bizottságok, szabályok, megfelelő eljárások, irányelvek, profi kapcsolattartás, szövetségesek megnyerése és a szponzorok mind mind részei ennek. Az egész arról szól, hogy komolyan gondoljuk-e a professzionális szervezést, a tisztességet és az elszámoltathatóságot. A sportvilág által megbecsült szervezetként az IPF az egyetlen, amelynek felvállalja ezt a feladatot. Miért? Hogy támogassa és eljuttassa az erőemelő sportot a nemzetközi sportrendezvényekre és arénákba mindannyiunk és a jövő versenyzői érdekében.



Barátság – de min alapul ez a barátság?

Természetesen felhozhatnám itt saját csodálatos és pozitív élményeimet a témában, de mindig hallom versenyzőktől, hogy a barátság az egyik legerősebb tényező, amiért imádnak az IPF-ben vagy annak tagszervezeteiben emelni.

De hát a barátság más erőemelő szövetségeknél is biztosan ugyanúgy jelen van. Személyesen is ismerek máshol versenyző sportolókat, és tényleg ott is szövődnek baráti kapcsolatok. Van azonban különbség. A többi szervezetben kialakult kapcsolatok véleményem szerint más alapokon nyugszanak, mint az IPF versenyzők között kialakult barátságok.

Az IPF versenyzők mélységes tisztelettel viseltetnek egymás iránt. Nem csak arról van szó, hogy értékelik egymásban mindazt az edzésmunkát és miegymást, ami egy versenyre való eljutással jár. Nem is csak arról, hogy teljesen átérzik, mennyire akarják a többiek is minden idegszálukkal a jó eredményeket. Arról van szó, hogy tudják, hogy a többiek is becsületesen, szigorú szabályok szerint érték el, amit elértek, a hajtóerejük pedig nem más volt, mint a tiszteletre méltó sportmotiváció. Ezek a barátságok az egymás iránti őszinte tiszteletből születnek. Ez azt is megmagyarázza, hogy miért kívánnak a másiknak szívből jó és biztonságos versenyzést.

... Ezen kívül pedig egyszerűen az a helyzet, hogy az IPF versenyzők, edzők és tisztségviselők alapból is nagyszerű és szórakoztató emberek!


Összefoglaló:

A gyors „megoldás” után loholó versenyzőket mindig el fogja csábítani a könnyebb út, legyen az dopping, gagyi szabályok vagy súlytalan „győzelmek” formájában. De számomra úgy tűnik, hogy a rögös út, a tiszteletet érdemlő út az egyetlen, amit tiszta célokkal, igazi bátorsággal és eltökéltséggel rendelkező embereknek követni érdemes.

Én azok előtt emelek kalapot, akik a nehéz utat választják és kitartanak mellette. A személyes megpróbáltatások és nehézségek ellenére, tudva, hogy mi mellett tették le a voksukat, mi fontos és mi jelentéktelen, egyértelműen kitartanak a szövetség mellett, amely ugyanezeket az értékeket képviseli. Ez a becsület útja. Csak abban reménykedem, hogy ezek a versenyzők felismerik: a fenti döntéseiknek köszönhetően ők már most győztesek.


Christina Chamley
klinikai pszichológus
Ausztrália